Versek amit az emlékkönyvbe írhatsz.
"Majd ha egyszer téli estén, forgatod-e lapokat. Eszedbe jut néha-néha ki-e pár sort irta. Felcsendül majd a szivedben a régi nóta: "Boldog idő szép gyermekkor jőjj vissza egy szóra."
"Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk. Gyűlölni kell,hogy újbólszeressünk. Kell tudni nevetni,kacagni,sirni. Valakit megvetni,és újravisszahivni. Csalódni kell százszor,csalódni ezerszer. Hogy boldogok lehessünkEgyetlen egyszer!"
"Az én szívem kisóra,szerelem a rugója. Mindig csak azt ketyegi: Ezt a kislányt soha elnem felejti!
"Ne igyekezz nagylány lenni, Maradj kislány mig lehet! Ne markolj az élettől sokat, Csak keveset! Úgyis egyszer,évek múlva Eszedbe jut sok emlék, Könnyek között felsóhajtasz: Bárcsak kislány lehetnék!"
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell. S akit szeretünk, azt sosem feledjük el.
Az élet olyan, mit egy számtan óra, Melyen osztunk, szorzunk, kivonunk. Szeretnénk felelni, de nem lehet, Mert vége az órának, az életnek.
A mosolygós élet Távol legyen tőled Kísérje léptedet Gyászos emlékezet
"Két szó van a világon Mindig és soha Légy boldog mindig, S boldogtalan soha."
"A nemes kő karcol, De nem tűr karcolást. A nemes szív vérzik, Mintsem megsebezzen mást."
"Evezz, evezz az élet tengerén Ki ne köss a bánat szigetén! Legyen erőd tovább evezni, S a boldogság szigetén kikötni."
Ne sírj kicsiny drága lélek, Elmondom hogy mi az élet! Semmiből majd nagyot nőni, Sírva a világra jönni! Lassan járni óvakodva, Anya kézen támaszkodva, Az A-B-C- és könyvet bujni, Hazug csókot megtanulni! Aztán feledni gyorsan, Majd szeretni halálosan. De az ember mégsem boldog, Mert gyötrik ezer apro gondok, A sors botjai vernek, Felsir ismét a kisgyermek, Lassan járni óvakodva, De már botra támaszkodva. Csipkés szemfödelet várni, Békével a sírba szállni. Ne sírj kicsiny drága lélek, Hidd el nekem: EZ AZ ÉLET
Eresz alá szállt egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég!
Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén. Legyne erőd tovább evezni, és a boldogság szigetén kikötni.
Ne hidd, hogy feledni tudsz! Emlékkönyvbe néha belelapozz, s a rég múlt idõn gondolkozz! Régóta nem találkoztunk, bár régen mindig együtt voltunk! Emlékezz hát a jóra, szépre, s lapozz bele az emlékkönyvbe!
Két hajó úszik az élet tengerén, az egyikben te ülsz, a másikban én. A két hajó egymástól elszakad, de a mi barátságunk örökre megmarad!
Versek az emlékkönyv elejére, vagy hátuljára:)
Utolsó lapra írom nevemet, hogy utolsónak felejts el engemet!
Utolsó lapra írom a nevem, utolsó leszek ki téged elfelejt, s hamajd a koporsóba ütik az utolsó szeget, felkiáltok ......., Isten veled!
Irj bele szivvel de ne piszkos kézze!
Én ide kapusnak nem állok. hogy bejöhessenek a legjobb Barátok!
......... tulajdona Ne fájjon rá senki foga!
Megnyitom emlékkönyved,kapuját Beléphet rajta minden Jóbarát!
Ki a könyvet ellopja szöges deszkán csúszon le a Pokolba!
|